*Probák után* ~NamKook~

+18
OS

*Namjoon Pov*

- A próbának vége tért, menjetek békével!

- Istennek legyen hála! - egyszerre sóhajtottuk a menedzsernek, aki nagy lelkesedéssel elhagyta a termet, majd magunkra hagyott hogy öltözünk át és hogy végezzük el a fontosabb dolgainkat. Mindenki vagy hassal a földnek, vagy háttal és kiterülve mint egy nyomott zselatin, vagy akár fejjel lefelé háttal neki támaszkodva a falnak, hevert a földön. Attól függetlenül is, hogy csak ismétlési próbánk volt a koncert érdekében, ami három nap múlva lesz megtarva Kanadában, azért pont olyan nehéz volt az edzés, mint egy új koregráfiai felkészülés. Nagyon kifárasztott minket a tánc edzőnk, vele egyúttal a menedzserünk is.

Nagy kinzások kiséretében végül valahogy feltantorgottunk a földről és lassú mozdulatokkal az öltözőbe mentünk, majd a fürdőszobába. Szegény Jungkook kellett elviselje a legrosszabb és a legnehezebb szerepet próbákon, ami miatt a zuhanyrózsa alatt elaludt. Szerencséjére, sok költögetés után végül valahogy a fejét eltávolította a faltól, majd a mi segítségünkel lemosta magáról a száradt izzadságot böréről és csapdos haját.

Amikor készen álltunk, a sofőrünk haza vezetett, majd a házban elfoglaltuk számunkra a legvonzóbb kanapét. Különböző állati hangokat adtunk ki torkunkon és kiterülve, bámultuk a plafont.

Kúrvára kifárasztottak!

- Aish! Meghaloooook! - morogta Hoseok.

- Nekem mondod? Ha még lesz ilyen, nem tudom mit fogok tenni - sóhajtotta Jimin.

- Szerintem mindenki menjen fel a saját szobájába és pihenjen. Ha itt elalszunk, nem lesz jó vége, hisz nem túl puha a kanapé - figyelmeztettem mindenkit.

- Szerintem is - egyezett bele Jin - De Jungkook ismét elaludt, szóval felkel cipeljük.

- Én felviszem. Ti a pihenéssel törödjetek. - mosolyt csaltam az arcomra, majd lassú mozdulatokkal Jungkook felé haladtam. Egész testét a karjaimba vettem és úgy haladtam fel a lépcsőkön.

Olyan aranyos amikor alszik! Mindig elcsodálkozok rajta. Mintha egy kis macskát tartanék a karjaimban, hisz olyan lágyan szuszog, ami számomra dorombolás meg olyan könnyű. Sokszor nagyon perverz is de én így szeretem. Az arca pedig olyan, mintha porcelánból készült volna. Szokot gerinctelen is lenni, de ki nem? Akárhányszor felkel költsem reggel, hogy menjen próbára vagy valamit tegyen, annyiszor fájdul bele a szívem, hisz egyszerüen aranyos amikor alszik. Ha netán nem tudok elaludni bizonyos okok miatt, kezdem bámulni az arcát vagy akár a hátát, mert ettől nyugodtan szunyókálni kezdek. Számomra stressz oldó hatása van és tudom, hogy fura, de igaz. Rengetegszer megirigylem a helyes arca miatt meg a kidolgozott teste miatt, de amíg egy szobában alszunk és számtalanszor megtudom nézni vizes testét miután a dusoló alúl kijött, vagy puha haját pedig mindig megengedi, hogy megérintsem, addig az irigységem elmúlik. Bekell valjam, hogy nagyon bejött nekem Jungkook csak, hogy senki se kéne ezt megtudja, még ő se.

Nem is akarom megtudni, hogy mennyi szar tudna ebből kikeverődni.

Gondolat menetemből megszakított a szobánkban lévő polc, ami a homlokomhoz ütődött. Az érzéstől sértődötten felszisszentettem, de szerencsémre nem költöttem fel a kis maknae-t. Egy kicsit megmozdult karjaimban de attól függetlenül nem nyíltak ki szempillái, ami alatt a sötét barna szemei amikben mindig eltudnék veszni, éppen pihentek. Óvatosan az ágyra lefektettem és pár perc múlva miután betakartam vékonykás testét, az ágya mellé letérgyeltem és lágyan simogatni kezdtem a feje bubját. Az első szavam ami kicsúszott véletlenszerüen ajkaim között az-az volt, hogy: "-gyönyörű". Tudom hogy fiú, tudom hogy kisebb mint én, tudom hogy nem jó ha ezt megteszem, de egyszerüen nem tudok megnyugodni csak a gondolataimmal. Muszáj megízleljem azokat a vöröslő ajkait, amik előttem eltávolodtak egymástól. Nekem kell ő! Ha nem örökre, ha nem minden nap, akkor mára biztosan!

Lassan és óvatosan az ajkaira hajoltam, de mielőtt azt a hajszálnyi távolságot megszünthettem volna, eszembe jutott, hogy: "Nem Namjoon! Nem teheted! Te csak a csapattársa lehetsz!"

Miután kinyitottam szempilláimat és realizáltam, hogy milyen szomoruság lepte be lelkemet az a tudad, hogy nem tudom megszerezni azt a személyt, akit nagyon megkedveltem, egy könnycsepp végig gördült porcelán arcán, ami a szemeimből buggyant ki. Megijedve és gyors mozdulatokkal feltápászkodtam, majd végül én is bebújtam puha ágyamba. "Hogy lehetek ilyen? Mire gondoltál Namjoon?! Hogy megcsókolod és majd felelősséget válalsz?! Barom vagy Namjoon!"

Arcomra húztam pokrócomat és halk zokogásba törtem. Most ránézni se merek ami miatt nehezemre fog esni az alvás, avval egyúttal a holnapi próbánk is.

*10:17*

- Namjoon. Mi a helyzet? Nem aludtál rendesen? - a tíz perces szünetben a mellettem lévő üres helyet elfoglalta Jin, aki barátságosan át is karolt.

- Meglehet.

- Minden esetben, valahogy tápászkodj fel! A koncertünk mindjárt itt van!

- Tudom! Megpróbálok.

- Haver, ha kell valamiben segítség, akkor szólj ok? - segítőkészen rám mosolygott.

- Ok. Köszi szépen! - lelkesen megköszöntem gesztusát, majd újból egyedül maradtam a helyemen.

Alig telt el egy óra a próbából és én máris kivoltam nyiffanva. Az a bizonyos két órai alvás nagyon nem segített a helyzetemen, hisz teljesen tönkre vagyok menve. Nem tudom, hogy hogyan fogok újból az eredeti formámba kerülni a tegnap történtek után. Meg szerettem volna csókolni! Egy fiút! Már csak a gondolattól a torkom szorul össze és az ajkaim bele remegnek.

Frusztráltan a tincseim közé túrtam újjaimat és lehajtottam fejemet, miközben mind a két könyökömet a combjaimra helyeztem, amik éppen török ülésben voltak téve. Bolond vagy Namjoon!

*Jungkook Pov*

Miután a szünetnek vége ért, mindenki a földröl feltántorgott és újra megkezdtünk a kinzást. Attól függetlenül is, hogy jól aludtam és frissen keltem fel, valami miatt mégis nagyon rosszul kezdtem el a mai próbát. Az álmom mintha valódinak tünt volna, hisz amikor felketem, száraz könnycseppet éreztem az arcomon. A szemeim nem voltak pirossak de mégis könnyes volt az arcom. Nagyon elcsodálkoztam a tükörben és emlékezni próbáltam az álmomra, ami sikeresen beteljesült. Namjoon nagy keservésben szorosan ölelt magához és mind az sutogta a fülemben lágyan és elcsuklott hanggal, hogy: • Soha ne menj el mellőlem! • Gyönyörű vagy! • Szereltek! • Kérlek ne utálj meg!

Minden szava a szívemet megmelegítette és azok a bizonyos pillangók őrülten repdestek az alhasamban. Minden valódinak tünt és hirtelen az eső is kezdett potyogni az égből, egyenesen ránk.

Próbán nem nagyon tudom levenni a tekintetemet Namjoon-ról, aki pillanatnyilag zombiként viseli el az edzést. Töbször megfigyeltem az arcát is ami nem ragyogott úgy, ahogy szokott általában, így amikor kaptunk egy kis időt pihenésre, Namjoon felé haladtam.

- Hey! Mi a helyzet? Nem vagy valami jó formában... - kipattantak szempillái és piros szemei egyenesen rám meredtek.

- Ja hát... Nem aludtam rendesen. - zavartan elmosolyodott és megvakarta tarkoját.

- Te sírtál? - nem akartam pofátlannak tünni, de nem tudtam csak a gondolataimmal felemészteni azt, hogy Namjoon sírt és hogy nem tudom ennek az okát.

- Nem. Miért kérded?

- Ne baszogas! Ismerlek Namjoon!

- De nem sírtam mib...

- Onnan Namjoon, hogy ismerlek és neked nem szokott a szemeid csak úgy pirossak lenni! - Szavába vágtam és vártam az igazságot, amit az ő szájából szerettem volna hallani. Kúrvára hazudik nekem és tudja jól, hogy nekem nem lehet hazudni! Mégis megteszi.

- De Jungko... - nem engedtem, hogy szavait elhagyja torkán, így türelmetlenül megragadtam csuklóját és a fürdőszobáig húztam. Repedtem meg a dühtöl! Nekem ne hazudjon senki, sőt ő ne!

Miután belöktem a szobába, magam után zártam az ajtót és újból megkérdeztem:

- Miért hazudsz? - ijedten nyitotta el az ajkait, hogy szavakat formálhasson velük.

- Minek sajnáltassam magamat? Sőt előtted?

- Miért? Mit tettem?

- Tényleg meg szeretnéd tudni? - húsos ajkai megremegtek és várta a válaszomat. Mit tettem? Velem van a baj? De... Hisz nem tettem semmit.

- Igen! - határozottan válaszoltam kérdésére.

*Namjoon Pov*

Most... Most mit tegyek? Elmondjam az igazat, hogy: "beléd zugtam Jungkook és nem tudom, hogy hova tegyem!"? Tudom Jungkook, hogy neked nem lehet hazudni és sajnos megkell így tudjad az érzéseimet. Lehajtottam fejemet, összeszorítottam szempilláimat és amilyen durván csak tudtam, beharaptam alsó szájprémemet.

Elkell mondjam! Megkell tudjad, mert másképpen megőrülök! Sajnálom Jungkook...

- Szeretlek Jungkook és nem mint csapattársként vagy barátilag! Szerelmes lettem beléd! - Kész! Elmondtam! Ennyi! Most minden oda lett.

Fejemet felemeltem, de sajnos szemeim megdermedt tekintetével találkozott. A szemei megse rebbentek, csak a nagy semmibe voltak vezetve, amitől a gombóc újra kinőtt a torkomon és utat vezettem könnyeimnek. Próbáltam visszatartani őket de sikertelenül. Szerencsémre nem estem össze előtte és nem kezdtem el zokogni mint egy kis gyerek, aki éppen nem kapta meg a kedvenc játékszerét. Most legszívesebben ezt tettem volna, de előtte képtelen lettem volna.

Vettem a megmaradt bátorságomat és feléje sétáltam. Nyaka köré fontam kezeimet, szorosan magamhoz öleltem és elcsuklott hanggal megszólaltam:

- Csodás ember vagy, aki sose hagyja cserbe a haverjait, még ha ő bajba is eshetne miatta. Mindent megtett az álmáért. Mindent megtesz a rajongóiért, még ha nem is szivesen tenné meg. Erős, akaratos ember vagy és főleg jóképű. Bocsás meg, hogy szerelmes lettem beléd és hogy ezt így elmondtam neked. Tudtam jól, hogy az igazságot soha nem tudnám előtted elrejteni, hisz nagyon jól ismersz és tartasz hozzám. Sajnos én túlságosan tartók hozzád ami miatt ez alakult ki. Kérlek ne haragudj rám és ha lehet, akkor felejtsd el ezt amit mondtam. Nem akarnám azt, hogy te bajba kerüljél miattam. Bocsáss meg! - széles vállába temettem arcomat és összeszorítottam szempilláimat.

*Jungkook Pov*

Szívem zavarosan kezdett verdesni a bordáim ketrecében, ajkaim meg-meg remegtek szavai miatt és azok a bizonyos pillangók őrülten repdesni kezdtek alhasamban. Most... Ez mit akar jelenteni? Nagyon zavarba estem, amitől szóhoz sem tudtam jutni. Szeret Namjoon? Valamiért nagyon megörvendtem de... Nem tudtam kimutatni, hisz... Fiúk vagyunk és ráadásul a leader-em.

Annyira megsajnáltam, hogy így a nyakamra csimpaszkodott és halk zokogásba tört. Dejavu érzésem lett ettől az egésztől.

Miután elmondta kedves de ugyanúgy meleg szavait, még egy kicsit megpihentette fejét vállamon, majd elakart távolodni tőlem, de nem hagytam. Szorosan magamhoz ragadtam és vigyázva, hogy ne fuladjon meg szegény a karjaimban, vállára tettem fejemet. Jólesően felsóhajtottam, hisz közelsége megnyugtatott és valahogy nem szeretnék tőle így elválni. Éreztem mellkasában ahogy a szíve borzasztóan verdesett, akár az enyém is. Ha jobban belegondolok, akkor én is megkedveltem Namjoon-t? Én is érzek valamit iránta? Bevallom, hogy mindig megnézem próbákon, hogy mit tevékenykedik vagy számtalanszor megfigyelem helyes arcát. És... Csak ő tudja ezeket az érzéseket kihúzni belőlem.

Amikor haza szoktunk érni probákról, megszokta engedni nekem, hogy előre menjek a fürdőszobába és miután kijövök onnan, megkéri hogy szárítsa meg a hajamat. Fura érzés vette körül a gondolataimat a legelső három alkalom, de mostmár nem zavar, sőt alig várom mostanság, hogy a hajamhoz nyuljon. Az egyik éjjel megkértem, hogy aludjon az én ágyamban velem és ő elfogadta de többször nem. Pár nappal késöbb, eléggé elszomorodtam hogy ez miatt nem akart többet velem egy ágyba kerülni, így egy kis ideig kerültük is egymást. A legtöbbször sikertelenül ért minket, hisz egy szobában foglalunk helyet.

Idővel minden az eredeti pályára került, sőt még meg is beszéltünk a helyzeteket.

A gondolat menetemből megszakított Hoseok hangja, aki mérgesen veregette a fürdőszoba ajtaját és megkért szépen minket, hogy hadjuk el a helyiséget mivel a szünetnek vége ért. Lassan elengedtem Namjoon-t a karjaimból és amikor a tekintetem találkozott az övével, végig simítottam lágyan és hosszasan egyik arc oldalát mosolyogva, majd elhagytam a szobát. Kicsivel később, Namjoon követte példámat és újból belekezdtünk a nehéz munkába.

Egy szál törülközővel a derekamon, ültem az ágyamon és hagytam, hogy a víz cseppek nyugottan leereszkedjenek a hajamról a combjaimra. Vártam Namjoon-t, hogy jöjjön ő is ki a zuhanyrózsa alul és hogy száritsa meg a hajamat. Nem volt se kedvem, se energiám hogy vegyek valamit magamra, szóval félig meztelenül vártam. Szükségem van az érintésére, meg a törődésére. Nem tudnék elaludni és szerintem ő se most. Amióta bevallotta, hogy szeret, szerintem ő is képtelen lenne elaludni.

Nem tudtam levenni a szemeimet az ajtóról, amin keresztül éppen Namjoon volt, aki a tökéletes testét simogatta a dusgél társaságával. A szőke hajáról nem is beszélve.

Combomra helyeztem az egyik könyökemet és az arcomat a tenyeremre helyeztem.

Amikor meghallottam a kilincs csattogását, a szemeimet kinyitottam, hisz egy kicsit elbobiskodtam, és boci szemekkel végig mértem Namjoon vizes testét. Tetőtől talpig végig mértem és reflex szerüen beharaptam alsó szájprémemet. Kivánatosan szemeztem minden porcikájával csak éppen az intim részével nem, mivel az elvolt takarva egy fekete törülközővel. Amikor tekintetünk újból találkozott, vöröses árnyalatot mutatót arcom, hisz Namjoon észrevette, hogy nagyon megbámúltam testét. Most az arcát vettem jobban figyelembe, amitől egy hatalmasat nyeltem és összeszorítottam szájprémeimet. Mi van velem? Eddig nem néztem meg ennyire pontosan!

Megköszörűltem torkomat és elsőnek kezdtem bele a beszélgetésbe, de dadogva és lesütött tekintettel.

- H-hallod?

- Igen?

- M-megszárítod a hajamat? Mert neked hagytam félre é-és azt szeretném, hogy te száritsd meg - kérésemre elmosolyodott.

- Persze! Gyere át az ágyamra! - felnéztem és köszönés képpen zavartan elmosolyodtam, majd kérését betartva, az ágya felé vettem irányomat. Törökűlésben leültem ágyára és minden mozdulatát végig fixiroztam. Miután beszúrta a hajszárítót, elfoglalta a hátam mögötti helyet és tincseim közé futatta hosszukás ujjait, majd megéreztem azt a kellemes szellőt, amit a szárító bocsájtott hajamra. Lágyan és óvatosan játszadozott tincseimmel, amitől a szemeimet behunytam és arra felé mozdítottam fejemet, amerre kezei éppen voltak. Mintha egy éve, hogy nem érintett volna meg, hisz újból megéreztem azt a kellemes érzést alhasamban, de ugyanúgy a szívemben is. Nagyon hiányzott az érintése, holott máma egész nap láttam és szorosan megis öleltem.

Az orromat megcsapta Namjoon illata és fokozatosan éreztem, ahogy az ágya egyre jobban süllyed be alattam. Hirtelen a keze megállt a mozgásból a tincseim között, a másik kezében levő hajszárító pedig egy helyre fújtatta levegőjét. Ahogy látó szervemet kinyitottam, meghallottam a szárító kikapcsolását, majd megéreztem Namjoon karjait, amik körbe fonódtak testemen. A szívem újra örült tempóban dobogott és talán a lélegzetem is megállt egy darabig. Hosszú és fájdalmas percek után, lágyan a fülembe sutogott.

- Miért vagy gyönyörű? - kérdésére, egy óriási nyáltömeget lenyeltem torkomon, majd fejét a vállamra eresztette, amitől egy megijedt de ugyanúgy, kellemes szerüségű sóhajt kieresztettem fogaim között. Lélegzete végig cirogatta meztelen nyakamat és kulcscsontomat, ami miatt megdermedten élvezkedtem szimpla kényeztetését.

- Jungkook?

- I-igen?

- Miért ver ilyen tempóban a szíved?

- E-erre nem tudok magyarázatot adni.

- Hm... Én szeretem a kis szívedet még így is! Se baj! - jobban magához ölelt.

- Mond Kookie!

- I-igen? Mit?

- Te érzesz valamit irántam? - kérdésére még jobban lefagytam. Lehet, hogy igen! Lehet, hogy szeretem Namjoon-t! Ha most elvállna tőlem, abba belepusztulnék és a gondolataimat mint az a szó mardossa, hogy "szeretlek".

Egy jó darabig még így ültünk, de végül belécsaptam a lecsóba.

- Igen! A szívem ugrik ki a helyéről, a hasamban fura, de mégis kellemes érzés fog el akár hányszor csak közel állsz hozzám, beharapom a szájprémemet, kezdek dadogni... - de belémfolytva utolsó szavaimat, szembe fordított vele és ajkaimra tapadt. Lágyan maszírozni kezdte párnácskáimat, majd nyelvével végig nyalt azokon. Véletlenszerüen egy kicsit kinyitottam szájamat és utat engedtem nyelvének. Minden sarkot feltérképezett ízlelő szervével, majd a fogaimon is végig nyalt.

Bevallom, hogy megijedtem az elején, de miután nyelvét át dúgta az enyém mellé, ködös lett minden körülöttem, már a mennyire, és viszonoztam csókjait. Tempóját követtem, így sikeresen csodásabb érzés fogta el testemet. Levegő hiány miatt, sajnos elkellet távolodjunk egymástól, majd vállára helyeztem mind két kezemet és lihegni kezdtünk. Mélyen egymás tekintetét fürkésztük, s majd realizáltam, hogy éppen a csípőmhez helyezte kezeit.

- Szeretlek Jungkook! Mond, hogy te is! - boci szemekkel várta a várva várt szavaimat.

- Szeretlek Namjoon! - mámorító mosolyt csalt arcára és újból egymás szájába tévedtünk. Egyre édesebbek és cuppanósabbak lettek csókjaink, majd e közbe, Namjoon lefektetett ágyára és fölém magasodott. Ködös tekintettel éreztem, ahogy fogaival birtokba veszi nyakamat, majd az egyre lejjebbi részeimet kostolta. Kulcscsontomat puszilgatta, mellkasom közé puszilt és mellbimbóimat izgatta, amit kéjes hangokkal díjaztam. Meggyötört mellbimbóimat félre hagyta egy kis ideig, majd izmos hasamat kezdte puszikkal belepni és végül hasfalamra csókolt. Az érzéstől felnyögtem, majd megéreztem ahogy törülközőm elvállt tőlem és ahogy férfi tagomra csókolt. Akadozva vettem lélegzetemet és nyögéseim egyre hangosabbak lettek. Szájába vette teljes méretemet és szopogatni kezdte a farkamon levő bőrt.

Nyelve pluszt adott kényeztetésemen és ahogy elérte a torka hegyével tagom végét, izmaim jobban megfeszültek és remegésbe váltott testem. Eléggé kényelmetlenül térgyelt combjaim mellett, ezért anélkül hogy kivegye szájából férfiasságomat, kicsi terpeszbe kényszerítette lábaimat, majd azok közé befészkelte magát. Miután jól felizgatta tagomat, elvált tőlem, kezeit a szájamhóz emelte és három ujját beléjem helyezte. Teljes élvezettel szopogatni kezdtem vékonykás ujjait, miközben tekintetemet egy percig sem vettem le az övéiről és miután elégnek érezte, kivette szájamból vég tagjait és ezt követően, egy nyál fonalat hagyott maga után ujjai.

Belső combjaimat végig puszilta, majd végül az izomgyűrűmbe helyezte első ujját. Fura érzés volt, feszített, de nem fájt. A második ujja egy kicsit már fájt és amikor ollózás mozgásba tette azokat, már nagyon fájt, így fájdalmas nyögéseket adtam ki torkomon.

- Fordulj hasra! - kérését betarva, hasra fordultam, majd megéreztem ujjai mellett amik bennem voltak, nyelvét is. Megragadtam a fejem alatti párnát és rövid körmeimet beléje vájtam. Mindig szeretem Namjoon kedves oldalát. Tudtam jól, hogy soha sem szeretne fájdalmat okozni nekem, viszont most kivételesen csak érezni akartuk egymást. Mindent megszeretnék tudni róla és úgy vélem, hogy ő is rólam. Nagyon segített a lágy törödése és a gyengédsége, hisz fájdalmat már nem nagyon éreztem. Csak lihegtem alatta és már alig vártam, hogy a szűkös űrt valami vaskossal és keménnyel kitöltse. Jelen esetben nem érdekelt, hogy éppen fiú van felettem és hogy éppen nem én vagyok a domináns fél. Sőt! Nagyon élveztem!

Miután maximálisan tágra vélte izomgyűrűmet, megfordított, így újból szembe találtuk magunkat. Lapos szemekkel fixiroztam csokoládés színű iriszeit, majd megéreztem ahogy belém mélyíti egészen, hatalmas méretét. Hirtelen jött ez nekem, szóval nőket megszégyenítően vékonyítottam el az alapjáraton mély, férfias hangomat.

- Ne haragudj Kookie! - arcomhoz hajolt és lenyalta róla a kibuggyant könnyeimet, majd nyakamra tért ajkaival és férfiasságomhoz nyúlt, hogy valahogyan enyhitsen fájdalmamon. Tenyerem közé vettem arcát és forró csókot adtam ajkaira.

- Mozogj! - lihegtem párnáira, majd a parancsomat betarva, csípőjét mozgásba kényszerítette. Fokozatosan gyorsította lökéseit és sok kisérletezés után, kénytelen volt a hátamtól felemelni, hisz nem kapta el bennem azt a pontot amire vártam, így helyet foglaltam tagján és kezeimmel markolni kezdtem hátát. Tempóján egy kicsit sem enyhített, így egyre élvezetesebb hangokat vezettem halló szervébe és sikeresen, eltalálta bennem azt a csodálatos pontot, amitől hátam ívbe feszült és bal kezemet tincsei közé futattam. Körözni kezdtem csípőmmel, hisz nem kellet már sok ahoz, hogy elélvezzek. A fáradtság hatása rám tört, így hamar ágyba szerettem volna menni, de sikeresen egyszerre elélveztünk. Az orgazmus hatása, végig cikázta testemet amitől minden végtagom remegni kezdett, akár csak a nyárfalevél. Namjoon lihegve borult rám, igyekezve nem összenyomni.

Pár idő elteltével, kihúzódott belőlem és betakarva engemet meg magát, mellkasára helyeztem fejemet és álomba szenderültünk.