OS
*V Pov*
"Mi rosszat tettem? Miért én? Miért pont én?! Miért kell ilyen legyen az életem? Az egyetlen személyem... Az egyetlen reményem, a szívem, a lelkem... A mindenem! Nem akarom elfogadni! Nem akarom tovább élni így az életemet! Egy ganyé! Egy szarházi! Egy szerencsétlen állat vagyok, aki csak magára gondol! Igazad van! Sajnálom! Gyere vissza! Nem akarok élni nélküled! Miért mentél így el mellőlem? Bevallom kicsim, édesem vétettem! Újra akarok mindent kezdeni! Visszaakarok menni! Csak egy nap... Csak egy nappal akarok visszamenni! Mindent elmondok csak gyere vissza! Miért nem tudok megmozdulni és csak hagyom magamat a hidegben? Miért nem tudok megmozdulni erről a helyről, hol te elmondtad a telyes igazat rólam? Egy elveszett galamb vagyok, aki itt maradt a hidegben mikor tudja jól, hogy nem itt a helye. Gyere vissza! Kérlek! Nem bírom." Ezek jártak a fejemben és minden hirtelen besötédetett körülöttem.
*Jungkook Pov*
"Miért érzem magamat rosszul? Jól döntöttem! Megmondtam a rég kigondolt mondataimat neki! Elmondtam! Akkor... Miért zokogok? Nagyon nem értem.
Ja... És hogy-hogy szeretsz Taehyung? Miért a francért volt most jó ez?! Igen tudtam! Az elejétől tudtam, hogy te megcsaltál nem is egyszer Jin-nel! Soha nem mondtad el! Nem is akartad! De én végig tudtam a történetedet de mégis megengedtem, hogy bemocskolj, kihasználj, sőt beengedtelek a szivembe is. Miért érzem azt, hogy rosszul tedtem? Nem okoztam neki eddig semmi fájdalmat... De elegem lett! Betelt a poharam! Akkor miért érzem magamat gonosznak? Nem az én hibám. Elmodtam neki az öszinteséget. Aish... Gyenge, félős, sírós vagy Jungkook!" Zokongva nyitottam ki a hotelnek a 135-ös ajtaját, majd belépve azon, magam után csuktam és a földre zuhantam. Sajnálom Taetae.
*Jin Pov*
Ahogy megláttam egy nagyon ismerős arcot kint a hóban összeesve, nagyon megijedve, hozzászaladtam. Taetae! Úristen! Felemelve az ölembe fektettem, majd az arcát a két tenyerembe fogtam.
-Kicsim. Ébresztö. Kelj fel! - de nem válaszolt, így kivettem a karacsonyi ajándékból a szeretet meleg pufi V ajándékját, amivel körbetekertem az egész testét. A szájpréme kékes-lilás színt vett fel, a haja vége fagyos és töredezett, az arca pedig vér piros és hideg. Két kezembe felemeltem, a fejét a melkasom felé fordítottam, majd gyorsan ahogy csak tudtam vettem az irányt a dormhoz. Ahogy beértem, mindenki szeme rámszegeződött, majd hozzámrohantak és végigmérték Taehyungot.
- Mi történt? - de nem válaszoltam, csak a nappaliba mentem, a kanapéra fektettem V-t, majd Hoseok rohanva hozott is egy tál meleg vizet, amivel leöblitettem Taehyung arcát, homlokát. Szemei lassan kinyíltak amire mindenki megkönmyebűlt.
- Hey. Jól vagy?
- Igen... Asszem. Mi történt? - reszket ajkakkal V mindenkire ránézett és várta a választ.
- Kint a hóban rádtaláltalak összeesve. Mit kerestél kint ebben a hidegben? És Jungkook? - de mire kimondtam a nevét, Tae mintha szellemet látott volna, tágra kinyíltak a pupillái és könnyek lepték be szemét.
- Tae... Mi a baj? Mi... Mi van Jungkookal? - remegve ránéztem és tudtam. Tudtam hogy ő már rég tud rólunk! Mondtam, hogy ez a nap is befog keletkezni Taetae, de úgyis folytattad! A nézésemből mindent elolvasot, amit egy bólintással fogadott.
- Minden rendben, csak felviszem a szobánkba. Addig valaki csináljon egy forró teát és hozzatok meleg pokrocokat. - a többiekre szóltam, majd ők útnak is eredtek.
Én mondtam V!
*V Pov*
Igen Jin! Tudom Jin! Egy ganyé vagyok! De nem tudom visszavinni az időt... Sajnálom. Zokogva és megfagyva, mégjobban belebújtam a pokrocba és hagytam Jint, hogy felemeljen és elvigyen a szobába. Ahogy beértünk Namjoon, megvette az ágyamat és Jimin hozta is Jin háta mögött a teámat. Jin óvatosan lefektetett az ágyra és kívüle, mindenki elhagyta a szobát. Beleguborodva az ágyamban, vártam Jin veszekedését de nem ez történt.
- Hol van most Jungkook?
- Valamelyik hotelben... Igazán sajnálom, hogy nem hallgatalak rád! - szipogva egy másodpercig ránéztem, majd ujból a takaróba furtam az arcomat. Nem szeretem ezt a nézését!
- Megyek utána. Megkell beszéljem vele. Te addig pihenj és ne merészelj kijönni!
- De hogy fogod vele ezt megbeszélni? Hallod amiket mondasz?! - hogy hogy megy utána? Jin! Ne basztass!
- Nagyon is hallom magamat V! Jungkook most biztosan össze van törve miattad és most csak velem beszélne legszívesebben. Azért mert te összevesztél vele, azt is gondolhassa most magában, hogy minket is elveszitett. Nem hagyhatom most egyedül és ha te mész utána akkor még rosszabb lessz a helyzet! - nem akarom bevallani, de tényleg igaza van. Megint! Nem tudtam mit mondhatnék erre csak egyenesen a szemébe néztem. Miért várja a szavamat?
- Oké... Ne haragudj hogy bunkó vagyok. Igazad van. Vigyázz magadra és mond meg neki, hogy sajnálom. - erre bólogatott és felállva az ágyamról, el is hagyta a szobámat. Miért kell legyen igazad mindig?
*Jungkook Pov*
Csak zokogásra voltam képes a földön, a fejemet pedig az ajtóra hátraeresztettem. Utállak! Utálom magamat is! Most biztos a többiek is elhagytak, hisz V a középpont és ha ő megvan sértödve valaki miatt, akkor azt a "valakit" elhagyják. Egy barom vagy!
- Barom, barom, barom! - ütögetve háttal a fejemet az ajtóba, zokogtam és vártam a napfelkeltét. Három nap után pedig karácsony. Remek! Ennél jobb nem is lehetett a napom.
Hirtelen kopogásra lettem figyelmes, amit egy "hadjál" szóval viszonoztam.
- Jin vagyok. Kérlek eresz be. Nincs mellettem senki. Se V. - megkönnyebbülve felszuszantottam. Jin az egyetlen személy, akire soha nem tudnék haragudni még ha V is vele csalt meg, hisz ő mindig mellettem maradt és mindig megvígasztalt a rossz napjaimban. Így felállva és megtörülve az arcomat, szipogva ajtót nyitottam, amire Jin megölelt és egy halk "sajnálom" szót kieresztett a fülembe. A hangjától megremegtem, így az arcomat a széles vállába temettem és viszonoztam ölelését. Milyen kellesem az illata! Nem akarok megszakadni tőle de muszáj volt, hisz az ajtó nyitva maradt és furcsán megnéztek az ott járkáló emberek. Hogy utálok mindenkit ilyenkór!
- Bejöhetek? - a kérdésére egy bólogatást válaszoltam, majd becsuktam a háta mögötti ajtót. Erre kiváncsi vagyok Jin!
*Jin Pov*
Nem gondoltam volna, hogy Jungkook befog engedni egy kérlelés után. Ahogy beljebb léptem a szobába, körbenéztem és azt gondoltam, hogy most valamilyen filmben szerepelek: Piros francia ágy a közepében, a függöny úgyszintén piros és a fal pedig krém szinű. Nagyon szép? Gyönyörű! Pontosan Jungkooknak való.
Miután alaposan megnéztem a szóba minden sarkát, visszapillantottam Jungkookra és hirtelen megint szomoruság lepte be a lelkemet. Annyira levan törve szegény, hogy meghasad a szívem. Megfogtam a csuklóját és magam után rántva az ágyra ültettem, én pedig vele szembe leültem. Most mit tudnék mondani? "Sajnálom, hogy lefeküdtem a szerelmeddel, de hisz ő kezdte az ötletet és nekem pedig hiányzottak a kis "akciók"." Jin! Valamit már találj ki!
- Jungkook. Tudom, hogy nagyon szarul érzed magadat, de nem te vagy a hibás, hisz ő nagyon is megérdemelte ezt a lebaszást. Ha valamiben tudnék segíteni Kookie csak szóljál! - na, ezt elcsesztem.
- Nem tudom Jin, de nem tudom, hogy most te hogyan tudnál nekem segíteni. Csak kérlek válaszolj erre a kérdésre őszintén... V tényleg szeret, vagy csak tovább játszik?
*Jungkook Pov*
Muszáj volt ezt megkérdezzem, mert nem hagy nyugton a lebaszás utáni "szeretlek" V szava. Nem tudom felfogni, hogy-hogy tudta ezt kimondani! Aish... Miért pityergek megint? Ne Jin előtt már, kérlek!
- Kookie. Én erre nem tudom, hogy mit mondjak. Sajnálom. De egy dolgot biztosan tudok... Én szeretlek Kookie és kérlek rám ne haragudj! És ne mond azt, hogy semmibe nem tudok segíteni, hisz beengedtél és meghasad a szívem hogy így látlak. Sajnálom! Taehyung is sajnálja és megigérem neked, hogy többet nem fog ez elöfordulni akkor sem, ha te bezársz engemet V-vel egy szobába 2 hónapig.
- Te nem kell sajnáld a helyzetet, hisz te nem vagy hibás és nem direkt akartál megsérteni. Én is szeretlek és köszönöm, hogy vagy te nekem! - nagyon jól estek a szavai, valahogy mindig megnyutat ez az ember. Tényleg érdekelek neki ami számomra nagy örömet jelent. Ahogy felnéztem egyenesen bele azokba a sötét barna szemeibe, teljesen elvesztem, ami miatt magamhoz rántottam, szorosan a karjaim közé fogtam és kisebb pervez mosolyt csaltam az arcomra.
- Igazad van. Tudnál te segíteni nekem... Mond el V titkát. Mutasd meg magadat, amikor V-vel vagy. Fel akarom fedezni Taehyung érzelmeit, amikor veled van. Akárhogyon nézhetsz. Máma a tiéd vagyok!
*Jin Pov*
Ha... Ez... Ez... Mi van? Most komolyan gondolta ezt? Egy kicsit eltaszitottam magamtól, hogy tudjak belenézni a szemeibe, de a könnyek kívül csak csalódotságott és talán kis perverzséget láttam.
Belül teljesen lefagytam akár csak kívül is.
Most... Álmodok?! Jungkook! Ha tudnád, hogy én mennyit is vártam erre a pillanatra. Persze! Mindent megcsinálok csak ne légy szomorú! Hidd el, hogy boldoggá teszlek. Vigyázok rád! Sajnos V-re nem vigyáztam eléggé de rád jobban fogok! Mindig megbántam, akárhányszor V-vel kavartam és mikor megtudtam tőle, hogy te szerelmes lettél abba a személybe, aki értem rajongott... Mintha az életem romokba tört volna!
Már va húsz perce csak bámuljuk egymást de, egyszerüen nem tudom levenni a tekintetemet a szemeiröl, vagy hogy mit tudnék mondani. Francba! Csak már csapjunk a lecsóba!
- Öööö... Ha megigéred, hogy boldog leszel, elhagyod V-t és ha van síkosittod akkor benne vagyok! - összehúzott szemöldökkel figyelt és talán furcsán is. Hehe zavarba hoztam szegényt!
- Mim hogy le... - de nem tudta befejezni a kérdését, mivel az ajkaira tapadtam és heves csókba imvitáltam, majd lassacskán az ágyra fektettem. Fölé mászva egy mosolygós puszit adtam az ajkaira és kezdtem is a lényegre törni.
Az arcát teljesen behintettem a csókjaimmal, majd a nyakát és úgyszintén a kulcscsontját is. Annyira finom és selymes a bőre, hogy meghalok!
Annyira zavart a kabátja és fölöslegesnek is láttam, így felemelve őt az ágyról, letépve azt a pólójával együtt, folytattam utam. Sikeresen kihúztam belőle hangosabb nyögéseket, amikor a "kis kavicsokat" nyaldostam, szivogattam, így többször megismételtem azokat, de mivel már annyira szűk lett a nadrágom hogy már fájt, hamar behintettem puszikkal a hasizmait és végül a hasfalát.
- Biztos vagy ebben? - muszáj volt megkérdezzem, mivel nem akarok erőszakoskodni és fájdalmat sem akarok okozni neki.
Becsukott szemmel, egyet nyelve és lihegve bólintott, amire én az övét kibontottam és a boxeren keresztül megmarkoltam "junior Jungkook"-ot ami már keményen állt főlfelé. Belső combját végig csókoltam, markoltam majd visszafelé is ugyanezt tettem. Annyira imádom a hangját. Elolvadok!
Csípője mellé térgyeltem mind a két felénél, majd felegyenesedve, magamról is levettem a felesleges ruha darabokat, miközben Sütikém a nadrágommal bajlódott.
Amikor sikeresen mind a ketten csak boxerben maradtunk, visszahajoltam és kényeztetni kezdtem boxeren is túl férfiasságát, amire hangos és kéjes nyögéseket eresztett ki magából.
*Jungkook Pov*
Aa... Nem gondoltam volna, hogy Jin bele fog egyezni ilyen Hamar! Annyira jól csinál mindent, hogy egyszerüen szóban nem tudom kifejezni. Amikor már a boxeremnél tartott és tökéletesen kényeztet azon keresztül is a már rég kemény péniszemet, azt gondoltam hogy felrobbanok! Még volt ilyen élményem, de ilyen csodálatos soha! Nem tudtam visszatartani a hangomat amit most nagyon utáltam, így egy darabig magamhoz húztam és az ajkait majszoltam, nyaldostam és meg-meg haraptam is, miközben nyelvünk ütesem simultak egymáson. Annyira dúsak és finomak voltak, hogy minden nap, minden órában csak azokon lógnék a sajátjaimmal. A kényeztetést nem hagyta abba, hisz a keze a boxeremben volt és folyamatosan húzta föl-le a bört az intim részemen.
Nem akartam azt, hogy csak én élvezzek, így én is lenyúltam a boxerébe és ugyanazt végeztem vele mint ő velem de sokkal rövidebb idő alatt, mivel felállt az ágyról, lehúzta a boxeremet ami miatt egy kis időre összeszoritottam a szemeimet és kis pir jelent meg az arcomon, de ő csak rámmosolygott és ő is lehúzta magáról a boxert.
Le akartam venni a szememet a méretéről de... Egyszerüen nem tudtam! Most biztos, hogy egy kurvának fogtok nézni, de... megakarom fogni! Bennem akarom érezni! Akarom szopni, ízlelni, csókolni mig le nem szakad! Jó... Túlzásba vittem de annyira megkivántam, hogy most nem tudnék elaludni mig nem tudnám megízlelni azokat. Akkor sem, ha adnának altatót.
Kis idő múlva párom újból felém mászott az ajkaimra pedig ráhajolt, majd megéreztem az egyik ujját bennem amire belenyögtem csókunkba. Kellemetlen érzés fogott el de amikor már harmadik ujja is bennem volt, már inkább élvezetesség járta át a testemet. Nagyon élveztem!
Végül megkaptam azt a méretet is magamban amiért úgy oda voltam. Felsikoltottam amikor tövig belém merült. Nagyon feszített de Jin szorosan magához ölelt ami miatt ülés helyzetbe kerültem és ahol érte puszilgatott, simogatott ami nagyon segített.
- Ne haragudj. Hidd el mindjárt jobb lesz!
- Remélemh de... Minek mondtad a síkosíthott? - fájdalmasan ráemeltem a tekintetemet. Nem is használt sikosított!
- Tehát csak van síkositód! De kis huncut. - francba! Nem kellet volna kérdezzem.
- Mozogjh... - szenvedélyesen belesugtam a fülébe és szót is fogadott. Nagyon fájt, ezért a tarkojától az ajkaimhoz húztam és probáltam enyhíteni a fájdalmat de nem ment.
*Jin Pov*
Láttam, hogy fáj! Láttam, hogy küzd a fájdalom ellen! Nem értem akkor miért kérte azt, hogy mozogjak!? Aish... Nagyon nem tetszik ahogy küzd, így probáltam enyhíteni fájdalmán úgy, hogy körözek majd lassan ki és be toltam farkam. Amikor már kéjes hangokat adott ki, gyorsabb tempóba váltottam és férfiasságát az izmos hasfalamra tettem, így onnan is kapott tőlem egy kis kényeztetést.
Izzadt tincseit félresimitottam arcából, majd arra csókokat hintettem és figyeltem ködös tekintetét. Aranyos!
- Jinh... Én... - de nem kellett tovább mondania semmit, hisz előbb hasfalamra élvezet, míg én beléje. Elengedve testét, hátra huppantam míg ő rám hassal de nem durván és kimerülten egyenletesen lihegtünk.
- Jin?
- Igen kicsim?
- V megfog őlni!
Eh... Lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése