OS
*Jimin Pov*
- Még van sok a helyiségig? Már kezdem megunni ezt a sok sétafikálást - apró sóhajjal ballagtam Jungkook mellett, aki magabiztosan és szelíden haladt előre a sötét zsákutcában.
- Nyugi haver! Mindjárt ott vagyunk. Türelem.
- Már kezd elmenni a kedvem Jungkook! Nagyon remélem, hogy az ajándékod valóban fantasztikus lesz, mert ha nem, te is oda kerülsz mint Hoseok - kissé idegesen figyelmeztettem barátomat.
- Hoseok ostoba tevékenységet követett el érted, mig én csak a boldogságodat akarom szemügyre venni. Mikor csalódtál bennem főnök?
- Még egyszer se és...
- Nem is fogsz Jimin. Garantálom! - sejtelmes mosolyt csalt arcára, amit nem tudtam hogy hová tegyem. Nem mintha félnék tőle, de érzem hogy valami nagyra készül.
Amit Hoseok-ot illeti, őt tragikus helyzeten vittem keresztül, hisz nagyon felidegesített és a csapatom láttára, a halálba küldtem egy pisztoly segítségével. Megígértette velem, hogy az egyik ribancot a saját kezeivel megfogja ölni, hisz az egyik bulin, valami drogos itallal fogadott a kiscsaj, ami miatt Sugá-t, az egyik emberemet a csapatomból, megdöngettem az ágyba úgy, hogy kénytelen voltam korházba vitetni. Attól függetlenül is, hogy Suga erős férfinek bizonyult a csapatomban, attól még ugyanúgy és ugyanannyira megtudtam őt szexuálisan bántalmazni, mint egy utolsó szűz lányt. Hoseok pénzt lopott el tőlem, majd végül azt a bizonyos összeget a prostinak adta, mivel kitudódott róla, hogy Hoseok testvére. A lánynak parancsot adott, hogy hadja el a várost a tőlem lopott pénzével, így a lány szabadon él még most is a világon.
A gondolataimból megszakított Jungkook sóhaja és formás hátsója, amik a szemeim elé tárultak. Nem birtam magammal, hogy ne markoljam meg azokat a csodálatos gömböket, így amikor Jungkook az ajtóhoz ért és épp a zsebeiből kikotorázta a kulcsot, megmarkoltam az egyik fél gömbjét, amitől egyből felegyenesedett és halk sóhaj hagyta el az ajkait. Jungkook nekem az egyik legkedveltebb csapattársam amit ő is nagyon jól tud és mind a ketten nagy örömmel fogadjuk egymás gesztusait, akár ha ezek a legtöbbször rohadtul perverzek is tudnak lenni. Vele szeretkezek a legtöbbet, mivel a test felépítése meg a tökéletes arc vonásai, egyszerüen ledöbbentenek és képtelen vagyok ezeknek ellent mondani. Ritkán mondom ezt, de imádni való ez a férfi. Nagyon sajnálom őt, mivel bevallotta nekem az irántam levő érzelmeit, miután egy menetet befejeztünk éppen a szülinapom napján és én mint egy érzéketlen rohadék, nem mondtam semmit csak annyit hogy ne gondoljon ilyensmire, mivel én őt csak egy ágyba való támasznak látom. Nagyon rosszul esett ez neki és én ezt onnan tudtam meg, hogy Jin és kedves barátja Namjoon, meséltek a keserves mondatairól és hogy mennyire megbántottam őt. Talán nagyon mélyen megbántam én is, hogy nemet mondtam neki, de könyörgöm! Senki ne legyen szerelmes egy olyan vadállatba és egy olyan gerinctelen féregbe, aki csak a magán ügyére tud koncentrálni és aki csak a kielégitésre tudja kényszeríteni a közeli embereit. Mindenkit meghúztam a csapatomból és mivel kiválóan végzem örökké a feladatomat az ágyban, ezért ezek az emberek akiket mind eddig felsoroltam, nem hagynak el és minden kivánságomat beteljesitik. Soha nem vagyok egyedül és soha nem vagyok magányos. Rohadék, kegyetlen és nagyon szexi férfi vagyok, aki képes a munkáért az életét is feláldozni. Ez vagyok én. Park Jimin. És megvagyok elégedve magammal, úgyszintén az életemmel is.
Bal kezemet nem vettem le Jungkook hátsójáról és hogy még húzzam szegénynek az agyát, jobb kezemmel megtámaszkodtam az ajtón és dús ajkaimat a nyakhajlatára helyeztem, majd birtokba vettem fogaimmal a selymes bőrét, amitől egy hangosabb nyögést kieresztett ajkai között, majd a fejét is jobban eldötötte, hogy szabadabb utat kaphassak a nyaka felé. Mivel mámoritó illata az orromba kúszott amit egy kis kölnivel díjazott, jobban megszívtam a puha bőrét, majd a másik kezemet lassan végig csúsztattam fenekén, addig mig mind két kezemmel megtámaszkodtam az ajtón és egész testemmel lassan az ajtónak préseltem. Hátra hajtotta a fejét ami végül a vállamra eset, csukott szemmel lágyan és érzékien lihegett a mellkasomon, ami teljesen elmámoritott. Megfordítottam, így az ajkaira tapadtam és miután azokra lágy, de ugyanúgy szenvedédelyes csókot vezettem, elváltam tőle és figyeltem ittas, vágy arcát.
- Az ajándékod jobb lesz mint te? - kérdésemre egy huncut mosolyt mutatott, majd újra az ajkaimra mart, amiket gyengén és óvatosan maszírozott sajátjaival.
- Biztos lehetsz benne, hogy igen Jimin! - szájprémemre lihegte utolsó mondatát, majd hátat fordítva nekem, a kulcsot behelyezte az ajtón levő lyukba, majd két kattogás után, belépet a meleg szobába. Jobb ajándék mint a szex? Azt nem hinném Jungkook.
Miután beléptem a házba, körbe kémleltem a helyiséget és a benne tartozkodó butorzatokat. Ízléses volt minden: az elrendezés, a halovány fekete színű falak, de mégis nyugodt hatást keltettek bennem. Jungkook példáját követtem, az-az mentem utánna a sötét barna parkettán, mig sok szoba mellett elsétáltunk. Minden szoba bevolt világitva egy-egy puccos lámpával, amik nagyon halványan fénylettek, de tökéletes hangsúlyt fektettek a szobának. Minden szószerint csillogott, még az ellen is, hogy sötét árnyalatot biztosított minden.
Kis idő elteltével, a kis ház vezető megállt egy fekete bőrrel ellátott ajtó előtt. Az ajtó valahogyan megrémisztett, hisz ilyen ajtót még egyszer láttam az életemben és reménykedtem benne, hogy a hozzá füzödő emlékeim nem fognak többé üldözni, de sajnos most sikertelenül ért engemet:
"Sötét esős éjszakában járkáltam egyedül az utcákon, reménykedve a halál megtalálására. Azon a napon a szüleim kitessékeltek a lakásból, a barátaim elhagytak és a munkámat elvesztettem. A fél világ megtudta rólam, hogy én valójában nem a lányok iránt érzek szeretetet vagy érzelmet, hanem a saját nememhez vonzódom. Mindenki megutált, mindenki halottnak akart látni és a legjobb az egészben az-az volt, hogy mindennap egy-egy fasztól verést kaptam. Napról napra gyengültem, avval egyúttal nagyon lefogytam. Senki nem segített, senki sem állitotta meg a kinzásomat és a sok haverságból, lett egy senki mellettem.
És ezt csak egy embernek köszönhettem meg... Magamnak.
Én, mint egy bunkó idióta azt hittem, hogy megtudnék bízni egy emberbe, legalább egybe, akinek elmondhatom a terheimet vagy akár ezt a szarságot, hogy én a fiúkhoz vonzódok... De tévedtem. Egynek elmondtam, és az ő hibájából kerültem az utcára. Nem tudom, hogy miért hagyom még mindig lélegezni azt az embert, de ha mélyen belegondolok az egészbe, nem bánom hogy nem öltem meg, hisz az ő segítségével megismertem az életem lényegét, akit elvesztettem pár év késésével. Megismertem Taehyung-ot, aki meglátott egy sikátorban összerogyva, és eszméletlenül a földön. Mondhatnám úgy is, hogy ő volt a megmentőm, az angyalom. Beköltöztetett a lakásába, ellátta a sebeimet, megpróbált valamelyest vigasztalni ami többé kevésbé sikerült az elején, mindennap mosolygós arcával találkoztam, mindent megadott ami a megélésre volna szükséges és a legdöbbenetesebb dolog ebben az egészben az-az volt, hogy más országba vitettet és más házba költözött, költöztetett, hogy eltudja felejtetni velem a nagy rémálmomat.
Képes volt mindent otthagyni értem: a haverjait, a testvérét, a munkáját, a házát.
Hetekkel később, visszakaptam az eredeti formámat, megfelelő munkát találtam számomra, konditermekbe kezdtem járni, hisz a sok izomzatomat elvesztettem, avval egyúttal az erömet is. Új életet kezdtem. De... Nem minden változott meg. Szerelmes lettem az őranygyalomba és ezt neki muszáj volt bevallanom pár hónappal később, mivel nem tudtam tovább úgy tekinteni rá, mint egy jó barátként. Miután egy szórakozó helyen bevallottam az iránta levő érzésemit, egyből az ajkaimra tapadt és mind azt lihegte, hogy "én is Jiminh... Én is téged...". Őszintén megmondva, soha nem voltam ennyire boldog.
Összejöttünk, együtt találtunk haverokat, buliztunk, egymás testét élveztük és a legcsodálatosabb mindenben az-az volt, hogy öszintén szeretük egymást és hogy senki nem itélt el minket. SENKI...
Viszont... A boldogságom csak egy kis ideig tartott...
Taehyung elbizonytalanodott, ezt követően egy más személyhez ment és új életet kezdett egy teljesen más városban, egy teljesen más élettel. Soha nem tudnám elfelejtni azt a napot, amikor elmondta egy esős éjszakában, hogy ő más személyt szeret és hogy ő már bepakolta a szükséges dolgait egy bőröndbe. Egymással szembe álltunk és szemrebbenés nélkül elmondta az úgymond rég kigondolt szavait amik már régóta, hogy az eszén ücsörögtek. Egyszerüen, szó nélkül hagyott. Amikor kiment az ajtón, nem tudtam megmozdulni. Nem jött, hogy utána rohanjak. Annyi mindent vágott a fejemhez, hogy képtelen voltam bármit is tenni. Csak azt a baszot ajtót tudtam fixirozni és csak azokat az elgyengült, árva, égető, sós könnyeimet tudtam megereszteni. Ijedten nyitottam el az ajkaimat, kétségbeesetten kapkodtam a levegőt ahogy a keserves érzés végigcikázta az egész testemet. Akkor omlott össze egy nagy világ bennem..."
Az ajtót hosszú percekig "ismét" megbámulom, mig Jungkook nem nyitott be rajta. Benézek az új szobába ami vérvörös árnyalattal van beborítva és szinte azonnal meglátok egy francia ágyat, rajta pedig egy megkötözött személyt. A szemei bevoltak lepve egy fekete fáslival és testét egy fekete pokroc ölelte.
- Jiminh... - Jungkook hangja szexin és lágyan megérinti a fülemet, amitől a tekintetemet azonnal leveszem az eltakart személyről és csak Jungkook-ra szegezem azokat.
- Sok mindent meséltél a szerelmi életedről és úgy véltem, hogy megkeresem a rég nem látott kedvesedet. - a szívem egy ütemet kihagyott, aztán leveszi a puha anyagot az ágyon levő személyről, akinek végre felfedezem csodás alkatját. Csak egy fekete boxer díszeleg rajta, a teste kivánatos, vékonykás és ráadásul még kidolgozott hasfallal is rendelkezett. Azt véltem felfedezni, hogy a hirtelen hőmérséklet változás miatt, minden porcikája libabőrös lett. Lehajtott fejjel, idegesen fújtatta a levegőt, ijedten nyitotta el az ajkait és görcsösen markolt bele az alatta levő lepedőbe.
A szemeim csillogni kezdtek a könnycseppektől, akaratlanul a földre roskadtam és tétlenül próbáltam felemészteni bennem, hogy valójában Ő van előttem. Igen, Taehyung van előttem, hisz csak ő volt a kedvesem, a szerelmem, az angyalom, a mindenem. Ő volt az, aki miatt hónapokig is képes voltam depresszióba esni.
Lassú léptekkel az ágy végéhez tápászkodok, viszont egyre jobban mozdulatlanná dermeszt a rémület. Mi van ha nagyon megijed? Mi van ha tényleg azért ment el, mert nem akart többé látni? Mit keres itt?
Mielőtt bármit is tehettem volna vele, kérdőre vontam Jungkook-ot, aki rezzenéstelen arckifejezésssel minden kérdésemre pozitívan válaszolt. Hosszú percek során és nagy lélegzet vétel kiséretével, végül megragadtam Taehyung csuklóját és felültem az ágyba melléje. Jeges rémület mart a szívembe s úgylehet hogy neki is, amit nem is csodálok. Szaporábban vette a levegőt, minden végtagja remegett...
Ujjbegyeimet felvezetem az arcbőréhez, amit éppen csak megérintek, s miután felém fordítsa fejét, rövid időn belül leveszem a fekete anyagot a szemeiről.
Ahogy Taehyung végre valahára megszabadult a sűrű sötétségtől, megkönnyebbülve felszusszant de csak egy kis ideig, hisz számára a legfontosabb személye éppen vele űl szemben. Kikerekedett szemekkel végigméri a másik arcát és akaratlanul könnyek gyülnek a szemébe, hisz a terve nem vált valóra. Újra találkozott Jiminnel. Újra találkozott a régi szerelmével, akit soha, de soha nem akart elhagyni, hisz nagyon szerette de némasága miatt, képtelen lett volna vele űlni. Képtelen lett volna a másik sajnálatával élni. Új életet szeretett volna adni a másiknak, új kezdetett egy új szeretővel.
Hirtelen a gondolataiból Jimin szakitotta meg, aki szóra nyitotta ajkait, viszont a némasága miatt se nem hallotta, se nem válaszolt a másik kérdő szavaira. Némi töprengés után, megérezte Jimin tenyereit a vállain, s majd azt is, ahogyan lágyan rázogassa azokat. Taehyung nem tudta, hogy mit hogyan kezdjen, így lehajtotta a fejét hogy valamilyen szinten utat tudjon törni a könnyeinek. Ahogyan Jimin erőssebben rázogatta Taehyung-ot, annyira keservesebb lett számára a világ. Jimin észrevette hogy valami nincs rendjén, így abbahagyta a váll rázogatást, majd fél óra gondolkodás után, Jungkook felé szegeszte a figyelmét.
- Miért hagyott el?
Ezt a kérdést már Jungkook se tudta, hogy mióta is várja, de most nem az-az öröm jelent meg benne amire éppen számitott, hanem inkább halálos aggodalom mart a szívébe, amit nem tudott hogy hová tegyen, így összeszorított szájprémekkel, kivette a farmer nadrágjából a levelet, majd azt átnyujtotta barátjának.
Miután Jimin végig vezette szemgolyóját a levélben lévő mondatokon, sokkos tekintetét Taera pásztázta, aki már piros szemekkel várta a másik érintését. Azon kezdett el tűnődni Jimin, hogy vajon jó ötlet lenne e ha most az ajkaira tapasztja sajátjait, de végül úgy döntött, hogy felszabadításra kényszeríti a már régóta felgyülemlett érzéseit. Egy kicsit sem finomkodott Jimin, hisz nagyon jól tudta Taeról, hogy soha nem szerette a másik gyenge és a nem magabiztos viselkedését, így durván, eszelősen marta Tae vöröslő ajkait, miközben a kezeit összekulcsolta a másikéval és az ágyra dötötte, de mivel némi kedvességet sem akart mutatni a másiknak Jimin, ezért az ajkait a másik nyakához bújtatta és durván a bőrébe vájta a fogait. Miután Jimin legalább három foltott hagyott a másik nyakán, felemelkedett és szempillantás alatt levette felsőtestéről a felesleges ruhadarabot és ahogy a nadrágjához ért, két hideg kezet megérzet amitől libabőrös lett, hisz nem a Tae kezei voltak azok, hanem egy más személyé akit pofátlanul kifelejtett a gondolataiból:
- Kérlek, tegyél be a játékodba.- Jungkook erotikus hangját Jimin fülébe vezette, majd végig nyalt azokon és gyors mozdulattal kivette a másik nadrágjából a felesleges övet, hogy könnyebb utat kaphasson a másik nadrágjába, amibe végül belevezette bal kezét és izgatni kezdte másik lüktető tagját. Jimin jólesően felsóhajtott, majd Jungkook derekára fogott és őt is maga alá tette, pont úgy mint Taet és pucérra vetkeztedte mint két jó "cicáját".
Mind aki jól végezte feladatát, befeküdt a két meggyötört, ittas és kielégűlt személye közé, majd átölelte mind két "petjét" és megadta az álomnak azt a lehetőséget, hogy uralma alá vegye mind a három személyt, akik éppen abban a szobában tartozkodtak.
